Negyvenes

Bár olvasni a "Címzettek" soha nem fogják, talán nem is értenék, miért küldeném el nekik a linket, ezért inkább csak magamnak rakom be ide, emlékeztetőnek. 

Az Ismerős Történet :(

A mindigisálmom kandallót nem adom alább, de ez átmenetileg enyhítené a természetes fűtés iránti vágyam. 

Kép forrása és teljes cikk itt.

A kis piros vonaton utaztam ki Zebegénybe, s miközben suhant mellettem az őszi táj, eszembe jutott sok minden... Nagyon jól érzékelhető különbség volt akkor és ott a magány és az egyedüllét között.

Csend, nyugalom, s talán egy kis őszi szomorúság is bujkált a vidéken, mégis nagyon jó volt menni, utazni kifelé a városból.

Zebegényben a forral bor - lilahagymás zsíroskenyér mellé mosolyokat is kap az ember. Jó. A faluból kifelé még gyorsan vitt lábam, de az erdőbe érve már nem siettetett semmi. Csak az ezerszínű, esőillatú falavélszőnyeg taposásának hangja kísért.

A többiről meséljen a mellékelt kép.

Szigorították a belépést a vörösiszap-övezetben.

 

"Az OKF szigorítja a tudományos vizsgálatokra vonatkozó szabályokat is, méréseket, elemzéseket a továbbiakban csak a Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsának akkreditációjával rendelkező személyek és szervezetek végezhetnek, és a vizsgálatok során gyűjtött adatokat is egyeztetni kell a testülettel."

Forrás itt, a lap közepe felé

Az utazás elkezdődött pár hete.

Furcsa, karmatikus, vagy csak annak akarom látni?

Az igazi mélységek azok, mikor saját magad értelmét, döntéseit is megkérdőjelezed.

A sötét tengerszint alatti "semmi értelme"-től a kezdve
a napsütötte, őszi felhők fölé ívelő utat jár be a (szellem?)vasút.

Csak látnám, kik ülnek még rajta. Vagy mindenki itt van, csak más vagonban, más osztályon?

De hiszem, hogy csodás álmok jönnek.