Az utazás elkezdődött pár hete.
Furcsa, karmatikus, vagy csak annak akarom látni?
Az igazi mélységek azok, mikor saját magad értelmét, döntéseit is megkérdőjelezed.
A sötét tengerszint alatti "semmi értelme"-től a kezdve
a napsütötte, őszi felhők fölé ívelő utat jár be a (szellem?)vasút.
Csak látnám, kik ülnek még rajta. Vagy mindenki itt van, csak más vagonban, más osztályon?
De hiszem, hogy csodás álmok jönnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.