Negyvenes

Tegnap éjjel próbáltam elhessegetni a gondolatokat, amelyek hazafelé ott bujkáltak bennem. (Rossz) szokásom szerint a számítógép volt a második, amit bekapcsoltam. Az első a világítás :)

Lefutom a szokásos köröket, aztán - már ki tudja, milyen úton - a Youtube-on néztem az alábbi videót.

Elgondolkodtatott. Nem az, amit a srác csinál, mert azt nettó baromságnak tartom, hanem az, ahogy felvezették:

"You can only be free,
When You have nothing to loose."

vagyis: 
Csak akkor lehetsz (igazán) szabad,
Ha (már) semmit sem veszíthetsz.

Ha végignézted, gondolom érted, miért tartom alapvetően hülyeségnek, amit csinált, de ha az utolsó mondatokat is elolvastad, megértheted, miért kapcsoltam elgondolkodó üzemmódba.

Idézem:

1 Year after the rides...
He died from leukemia.

(Egy évvel a "lovaglás" (a vonatozás) után)
(meghalt leukémiában.)

Élt: 1985-2006

Kicsit Bakancslistás feeling.

Egy húsz éves srác megtesz valamit, mert tudja, hogy nincs mit vesztenie. Meghal egy éven belül, de tele van vágyakkal, álmokkal, melyek talán nyomasztanák, ha nem tudná, mennyi ideje van még hátra.

Pontosabban azt hinné, hogy ráér még álmait megvalósítani, mert előtte az élet, s ezért talán soha nem váltaná őket valóra.

Ne ezt a tettét ítéld meg, hanem gondolj bele abba, hogy lehet, hogy tett ennél sokkal értelmesebb, fontosabb, de nem ennyire látványos dolgot azalatt az egy év alatt...

Te is, én is meghalunk (tudom, szar kimondani/leírni/elolvasni), csak mi nem tudjuk mikor.

Te mit tennél, hogy ha valaki a képedbe vágná, hogy:

Van még egy éved, élj!

RIP, TrainRider

A Fibonacci-számsor lényegét ennél szebben és látványosabban nem lehet bemutatni.

- Elcsépelt szavak - kimondani kéne, de már félsz.

- Ki nem mondott szavak - nem tudod/akarod/mered kimondani.

- Kimondott szavak - néha üresnek hatnak, vagy

- miután kimondtad - néha nagy lesz a csend utánuk.

A verbális kommunikáció kudarca.

Észrevetted, mennyire elterjedt szokás lett Youtube-linkeket küldözgetni?

A zene - hangulat.

Többet ad vissza, mint a kimondott a szavak, még akkor is, ha a címzett nem beszéli a nyelvet.

Próbáld ki (de NE vezetés közben, ne túlóráztasd az egészségügyet! ), hogy zenét hallgatsz, s csak úgy mész az utcán. Másképp látod az embereket, a történéseket.

Játssz egy kicsit: vidd magaddal Robbie Williams "Feel" c. számát, s hallgasd ott végig, ahol mindenki rohan. Állj meg, ülj le erre az öt percre. Nézd az arcokat, az embereket - most nem őket, hanem a zenét hallod, s csak rád hat a hangulata.

Vagy csak nézz ki az ablakodon, szívj el egy cigit, miközben ezt hallgatod. Nézz el messzire, nézz el balra, nézd az eget, az erdőt, a hegyeket, nézz arra, amerre a repülők szállnak. Ne AKARJ gondolni semmire. A zene majd meghozza az ÉRZÉSEKET. Amik ott bujkálnak benned. 

Aztán amikor a könnycsepp legördül arcodon, tudod, hogy ÉRZEL.

Erre gondolok:
 

Egyes szavak elvetik a reményt, mely álmainkkal karöltve vágyaink alapjait teremtik meg bennünk. 

Vágyaink és álmaink vágyakozássá nőnek bennünk, melyek a várakozással eltöltött időben tovább nőnek bennünk.

S ha beteljesülnek, a szavakkal kimondott magvak a boldogság virágává nőnek.

A történetet az élet írja. Minden egyes nap.