Régi, kedves film számomra az "I'm Legend".
Ennek okai messzire vezetnek, vissza a múltba, majd ismét a jelenbe.
Ez a tavasz eléggé tükrös időszak, néha szemet vakítóan. Ilyenkor kell mégis merni a szemet nyitva tartani, s merni látni. Vagy talán újra megtanulni...
S ebben a fényben akár átértékelni régi, megkövült dolgokat, elsöpörni a megszokásokat. Hinni, hogy lehet más kezdet, más vég. Pedig már számtalanszor lement a film. Mindig ugyanazok a záró képsorok? Eddig igen...
Aztán valami történik. Egy nap, amely csak úgy csorog, mint addig oly sok másik. De történik valami...
Ami nem tudod, hogy talált meg, ami nem tudod még, hová vezet...
____________________________
Fogalmam sincs, hogy találtam rá, milyen út vezetett idáig.
De ott volt, megnéztem, s akkor éreztem, hogy a francba mindennel, mi eddig volt. Mert a film vége lehet más. Nem kell ragaszkodni az eddig megszokott befejezéshez, csak azért, mert eddig ezerszer csak azt láttam.
És ez érvényes erre a filmre is...
Tessék, itt az "I'm Legend" alternatív befejezése. Jó látni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal