Negyvenes

Csak egy hír, csak egy vers.

Magyarországon a törvény arra kötelezi a hírközlési szolgáltatókat, hogy rögzítsék és tárolják a telefonhívásaink és az üzeneteink forgalmi adatait, és az IP-címet, amiből kiderülhet, milyen weboldalakat látogattunk meg.

A vállalatok a forgalmi adatokat tárolják, amiből kiderül, hogy kivel, milyen hosszan beszélgettünk telefonon, kinek küldtünk email-t, vagy sms-t, így a személyes kapcsolati hálónk könnyen feltérképezhető. Az internetes böngészési adataink pedig egészen intim adatokat szolgáltatnak rólunk, politikai meggyőződésünkre, hobbinkra és világnézetünkre is fény derülhet.

A teljes cikket elolvashatod ITT.

Adataink, életünk nyitott könyv. A fenti cikkben csak azokról az adatokról van szó, amelyet szinte minden emberről ki lehet deríteni, aki használja a modern technika a mai kor teljesen átlagos eszközeit: telefon, számítógép.

Nincs szó azokról az adatokról, amelyeket önként és dalolva teszünk közzé az interneten: honlapokon, profilokban, vagy épp a közösségi oldalakon.

Nincs szó az ingyenes szolgáltatások igénybevételéhez megadott adatainkról. (Csak egy tipp: ha van gmail-es postafiókod, nézd meg a legutolsó beérkezett leveled, s tartalmát vesd össze a jobb oldalon megjelenő hirdetésekkel... de ez majd egy másik mese)

Információs társadalomban élünk, amely egyedei egyre inkább nem egyéniségek, hanem csak egy (vagy több) adathalmazhoz köthető személyek.

Valószínűleg meglepődnél, ha valaki eléd rakná a Rólad tárolt összes információt. Olyan tényeket is megtudnál, amit még Te sem tudtál - saját magadról...

S mielőtt elkezdenél minden, általad feltöltött információt letörölni a netről, jobb ha tudod: van egy hivatalos, mindenki által elérhető projekt, az 1996 óta létező "Wayback Machine" jelen pillanatban 85 milliárd archivált weboldallal.

(Azt most ne kezdjük el feszegetni, hogy ha van ez az ingyenes, mindenki számára elérhető "időgép", akkor vajon létezik-e ennek egy ikertestvére, legalább ekkora "tudással", ami - elméleti alapon - csak kiváltságosok részére hozzáférhető).

Erről bővebben olvashatsz a techline.hu-n, a HUP-on, vagy a Sun-nál (angolul) + videó.

Vagy megnézheted, hogyan tesztelték, mennyire földrengésbiztos a kis "fekete doboz":

Végül az a vers, amiből - jó esetben - ismerjük a címét, és utolsó mondatának pár szavát: játszani is engedd... (kiemelések tőlem)

József Attila: Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.