"A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."
Hosszú eszmefuttatást lehetne folytatni róla, megpróbálták már egy páran, bele is tört a bicskájuk/nyelvük. Álom, amelyeket kergetünk, gépek, amelyeket szolgálunk. Terrabyte számra gyártjuk a biteket, közben elsuhan melletünk/velünk/nélkülünk az élet.
Persze, ott a klasszikus válasz: 42 :)
Vajon mit gondolt Mark Boyle, mikor feladta addigi életét?
"Egy évvel ezelőtt Mark Boyle elismert üzletember volt, bankszámláján tetemes mennyiségű pénzzel és nagyszerű kilátásokkal. Manapság egy mezőn elhelyezett lakókocsiban él. Önmaga döntött úgy, hogy felmond a munkahelyén, megválik az értékeitől és a pénzétől."
A "fenntartható fejlődés" szavak valamiért mindig ellenérzést váltottak ki belőlem. De. Ha nem fejlődünk, akkor stagnálunk, vagy visszalépünk?
Hová fejlődünk? Mit nyerünk, és mit veszítünk a "fejlődéssel"?
Mi tesz boldoggá? (mi a boldogság???)
A folyó szépsége (kínai tanmese)
Élt egyszer Kínában, a Huang-ho partján egy piciny városkában egy fiú, akit jó szíve miatt mindenki szeretett. Bár a ház, amiben lakott, kunyhónak is beillett volna, és rizsen kívül nemigen volt más eledele, azért mindig jókedvü és vidám volt, boldogan élt házacskájában.
Nagyon szerette a folyót, mely nemcsak a városka megélhetését jelentette, hanem gyönyörűségével elbűvölte a szépre fogékony szívet. A fiú is szívesen ücsörgött a partján nézte a vizet és álmodozott. Hallgatta a hullámok csobogását, a folyó fecsegését, nézte a napfény játékát a vizen. Ilyenkor mindig különösen boldognak érezte magát.
Történt egyszer, hogy üldögélés közben társasága akadt. Egy idegen vetődött arrafelé, s szemet szúrt neki a semmittevő, aki csak ücsörög a víz partján. Az idegen üzletember volt, egész életét utazgatással, lázas tevékenykedéssel töltötte, nem nézhette hát szó nélkül a naplopót, odafordult hozzá.
– Fiacskám, miért ülsz itt tétlenül a folyóparton? Miért nem csinálsz valamit? Például foghatnál halat.
– Aztán mit csinálnék én a hallal – érdeklődött a fiú –, nem tudok én annyit megenni, mit amennyit itt fogni lehet.
– Hát eladod a fölösleget – magyarázta a kereskedő –, pénzt kapsz érte.
– Aztán mihez kezdenék én a pénzzel – kérdezte a fiú.
– Hát pénzből lehet pénz csinálni – tanította a kalmár.
– Aztán mit tehetnék én még több pénzzel – tamáskodott a fiú.
– Ha sok pénzed van, akkor gazdag vagy – gyõzködte a kufár.
– És mire jó az a gazdagság – értetlenkedett továbbra is a fiú.
– Hát a gazdagság az nagyszerű dolog – válaszolta a kereskedő –, akkor nincs semmi dolgod, bármit csinálhatsz, például csak ülhetsz és nézheted a folyót.
Aztán egy másik tanmese, hogy mennyire is értékeljük túl a mai nagy technikai vívmányokat:
"Egy munkanélküli jelentkezik a Microsofthoz takarítói állásra. A HRes behívja, elbeszélget vele, és teszteli: söpörje fel a padlót, és utána azt mondja: - Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát...
... A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és mail címe sem. A HRes azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja mihez kezdjen összesen, összesen 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, 10 kilósat, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét.
Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és egy a végén 60 dollárja van. Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel késobb vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házthozszállító kamiont.
5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszerkereskedelmi láncának tulajdonosa. Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egy fajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, megkérdezi, milyen e mail címre küldheti az ajánlatát. A férfi azt válaszolja, nincs mail címe. Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mire vitte volna, mit csinálna ma, ha lett volna e-mail címe? A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.
1. tanulság: az Internet nem oldja meg az életed.
2. tanulság: ha nincs mail címed, de sokat dolgozol, lehet belőled milliomos.
3. tanulság: ha megkapod ezt a mailt, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz..."
Vannak, akik már egészen máshogy képzelik el a jövőjüket: a kor technikai vívmányai közül a legszükségesebbeket "kimenekítve", a természettel harmóniában próbálnak meg élni, boldogulni, boldognak lenni. Ők a Visszatérő Ösvény Természetbarát Egyesület.
A nyüzsgő, zajos, lelketlen fővárosból nézve egész szimpatkus kezdeményezés. Persze kérdés, hogy egy olyan "városi patkány", mint amilyen én is vagyok, hosszú távon hogy érezné magát egy ilyen helyen, ilyen körülmények között.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a mostani "azért dolgozom, hogy éljek, azért élek, hogy dolgozhassak" típusú életmódon merre tudunk, merre akarunk változtatni.
