Furcsa hangulat egy csendes szombat délelőtt. Egyedül, és mégsem. Zenék és szavak vesznek körül. Várok. Talán már elindultam. Valahol várnak rám, valakit várok.
Egyedül, mégis itt vagytok velem: kaptam Tőletek zenéket, szavakat, érzéseket, öleléseket, bátorítást, kérdéseket, baráti seggberúgást. Érzések, gondolatok, remények, álmok, válaszutak, kimondott és elhallgatott kérdések - Bennetek és bennem is.
Ott vagyok: a Balaton partján, egy hűs szobában (kezemben vörösborral), egy távoli városban, ahol mindig fúj a szél, hazafelé a vonaton, egy csendes, budai lakásban, a Városliget melletti kis utcában, egy távoli országban, a Duna partján, az Úton, a kis tó mellett... s itt vannak a kérdések velem. De most nem érdekelnek, mert a holnap(után) egy másik világ.
Szavak (számok), melyeket csak mi ismerünk.
Csak egészség legyen, meg térerő :)
Minden igaz - s az ellenkezője is.
Te onnan nézed, én innen.
Egyet látunk?
Csodás álmok jönnek. Annyi minden történt. Nézz az ég felé. A sorrend - mindegy(?).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.