Látjuk/halljuk/olvassuk a híreket, de már nem érintenek meg. Ezer felől zuhan ránk a halál, a változás, a katasztrófák és drámák tömkelege. Kapcsold be a TV-t, vagy a rádiót, nyiss meg bármilyen hírportált a neten – a hírek közel 100%-a nem Rólad és Neked szól.
Immúnis lettél, mert ha minden, mindössze egy nap alatt tudomásodra jutó történés érzelmileg, fizikálisan, vagy közvetlenül érintene, akkor – valószínűleg – pár órányi „hírbevitel” után érzelmi, mentális, vagy fizikai roncs lennél. Vagy halott.
Így leszünk immúnisak a beérkező hírekre, s így leszünk vakok azokra az apró változásokra is, amelyek viszont valóban fontosak – nekünk, életünkben, létünk szempontjából.
Egyre inkább úgy érzem, szorít az idő. Egyre kevesebb idő maradt átértékelni, egyre kevesebb az idő tenni.
Oly kényelmes, oly megszokott most még az emberek többségének élete. A válságot, és az azt követő változásokat még mi nem érezzük. Érzik azok, akik elvesztették munkahelyüket, s nem találnak új állást, érzik azok, akiknek autója-lakása bánta - vagy fogja bánni – a változást.
Ők már tudják: változni, változtatni kell. Ők kényszerből változtatnak. A kényszer nagy úr, és nagyon rossz tanácsadó. Krízishelyzetben, az utolsó pillanatban az utolsó, még lehetséges döntést meghozni nehéz – hibázni ilyenkor könnyű, de végzetes.
Azok, akik még dönthetnek, változtathatnak saját életükről/életükön, azoknak még lehetőségük, terük és idejük van. Lehet, már nem sok.
Ébredés? Talán inkább ráébredés. A kérdések kimondása elszorult torokkal. Ha jó a kérdés, magában hordozza a választ. Dönthetünk. Most még. Vagy kérdéseinkben hordozott válaszainktól megrettenve várjuk, míg döntenek helyettünk, míg saját nem tevésünk belesodor egy olyan folyóba, amelynek sodrából már nem tudunk kikecmeregni.
Kinézek az ablakon, s látom a mindennapok megszokott forgatagát. Meghallgatom a híreket, de már nem tudom, miről szólnak. Órámra nézve látom, elírogattam jó pár órát.
Április 1., a bolondok napja: egy gyönyörű, napos, tavaszi délután 2009-ben. Mégsincs kedvem bolondozni.
_Kérlek_, NE politizálj!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.