Negyvenes

Egy generáció útja, útkeresése.

Hozzászólások

  • Almaleves: el biza. itt a tavasz, egy kis piálásra jó az idő. szigorúan szabadtérben! (2012.03.27. 16:56) A boldogsághoz szükséges bátorság
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Nem tudok angolul, a Google fordító segítségével azt látom,hogy egy elég kommersz sláger... (2012.03.16. 19:11) Time to Say Helló
  • Jand: Üdv! Helena Norberg-Hodge könyve Stern Gabriella jóvoltából magyarul is olvasható - letölthető és ... (2011.11.13. 19:40) Ladakh tanulsága
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Köszi a film-ajánlót! "Alapból" nem vagyok egy "USA-fan",de elismerem: van mit tanulni az ... (2011.04.29. 10:55) Semmi sem változott...
  • 40S: @saaby: Na, ők nem sírnak: ecoline.hu/ceg/20110203_olajos_gyors.aspx (2011.04.02. 11:32) Ki pusztította el az elektromos autót?

Olvasnivaló

Online

 

free counters

 

Címkék

Címkefelhő

2010.01.20. 11:29 40S

Az elveszett generáció

 

Él ezen a bolygón egy furcsa "közösség". Sajnos, nem igazi közösségként, mert annyi felé szakadtunk, annyi minden történt velünk-bennünk-körülöttünk...

Beleszülettünk egy olyan világba, amelynek már csak nyomait látjuk, ha körülnézünk. Egy olyan világról tudunk beszélni, olyan szavakat használunk, amelyeket a mai 20-30 évesek nem ismertek, nem ismerhetnek... Felszab tér, Nov.7. tér, Lenin krt., közveszélyes munkakerülés, kötelező sorkatonai szolgálat, sorozás...

Útközben meg kellett tanulnunk olyan szavakat, fogalmakat, amelyek viszont nekik természetesek: ÁFA, bruttósítás, hajléktalan, munkanélküli, pendrive, SMS...

Furcsa átmenet vagyunk a "nagy generáció" és a mai fiatalok között. "Abba" a világba születtünk, ott nőttünk fel, de "ebben" élünk.

Lélekben még fiatalok vagyunk, de már nosztalgiázunk. Életünk természetes velejárójaként dugjuk már a mobilt töltőre, küldünk SMS-t, hogy késünk pár percet, utalunk a neten keresztül, eligazodunk a DVD-lejátszó menüjében, kapcsolgatunk a 20-30-100 TV-csatorna között, keresünk zenét a Youtube-on...

Már nem tudjuk életünk elképzelni ezek nélkül, pedig amikor mi felnőttünk, akkor még hírből sem ismertük egyiket sem. Nem hiányoztak akkor, mert nagy részük még nem is létezett, vagy ha igen, nem tudtunk róla. Ellenben ma minden történésről azonnal értesülünk, minden új terméket/fejlesztést/újdonságot azonnal az arcunkba nyomnak, ezáltal generálva vágyaink a jobb/szebb/újabb/nagyobb iránt.

Csodálva nézzük a 4-5 éves gyermekeket, akik - annak ellenére, hogy talán még olvasni sem tudnak - magabiztosan teszik be és indítják el a DVD-ről a kedvenc meséjüket, csalhatatlan magabiztossággal találják meg mobiltelefonunkban a játékokat.

Akkori életünk volt - mai szemmel nézve - sivár, vagy a mostani túlpörgött? 

Jó eséllyel megkaptad e-mail-ben ezt a neten több száz helyen fellelhető szösszenetet, amely bár kicsit sarkosan, s némileg szentimentálisan fogalmaz, de van benne valami, ami a mi korosztályunkban nosztalgikus félmosolyt vált ki:


 

"Akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági zárral.

Mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük, kimentünk játszani. Igen, KI. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is "rendben" volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonald’s-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.

Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja, mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele). A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin,  Bedeko-nak hívták - de már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
 
Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a - gyakran még - éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumkolóniák ezrei telepedtek meg háborítatlan nyugalomban a pre-Domestos korban.
 
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg Spectruma, Commodore 64-ese, de szó sem volt PlayStation-ről, Nintendo-ról, X-Box-ról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégsem, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk, és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
 
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
 
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni, vagy hallgattunk EDDA-t a walkman-ról, miközben sétáltunk haza a szakadó esőben.
 
Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet, el se mondtuk. :)
 
Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi."

 


Igen, kb. ezek, kb. ilyenek voltunk.

Milyenek vagyunk ma, milyenné lettünk? Nyűg, vagy áldás, ami ma körülvesz minket?

Jó, hogy kezelhetetlen információmennyiség zúdul ránk mindennap?

 

Válaszok helyett csak egy idézet jut eszembe:

 

"Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel. /Albert Einstein/"

 

 

 

 

 


3 komment

Címkék: 1984 love emlékek felejthetetlen félúton summer of 69 az elveszett generáció


A bejegyzés trackback címe:

https://negyvenes.blog.hu/api/trackback/id/tr731687157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eyre (törölt) · http://blog.hu/eyre 2010.01.20. 14:39:47

Hú ezt jól össze raktad. De gondold el ,talán minden nemzedék így éli át életét.

40S · http://negyvenes.blog.hu/ 2010.01.20. 15:17:21

@Eyre:

Az idézet része "ismeretlen szerző műve" - ezért is idéztem, a dicséret őt illeti. :)

Igen, minden nemzedék életében történnek nagy változások. Nem is baj, ez viszi előre a világot. (Legalábbis a változások egy része...)

Nyakig benne ülünk/élünk a technikai világban, használjuk a kütyüket. Ez jó. Akár azt is mondhatom, hogy szeretem - átszövi életem, ilyen jellegű a munkám - de pont emiatt, hogy belelátok néha, hogy mi folyik a színfalak mögött - néha kicsit aggódom is.

És nosztalgiázok. Ld. fentebb :)

MULTMENTO 2010.01.20. 19:21:50

Én nem aggódom a negyvenes generációért, itt vgyunk, és ahogy régi kabaré tréfa mondja: "a fiúk a bányában dolgoznak", azaz napközben dolgozunk, és építjük a jövőnket, megteremtettük ezeket e nekünk is bonyolultnak tűnő "kütyüket", de majd húsz év múlva mi is történelemmé válunk és Bennünket is nagy, vagy még nagyobb generációnak neveznek, és talán még filmeket is rendeznek a generációnkról, melyre tódul a nép, vagy az Intrerneten nézik meg. Bár a Mi korszakunknak most nagy divatja van, és a húsz éves lányom is irigyli a régi Raketa karórám, a lányom udvarlója, meg bakelit lemezjátszót akar venni, ezért nem kell aggódni, divatba fogunk jönni, de lehet, hogy már most abban vagyunk.